EZ JÓ

                   SZERELMES VERSEK

                            Szerelmes versek

Szerelem?

Szerelem az, ha mindig hiányzol?
Ha folyton kereslek, és nem vagy sehol?
Ha feldobban a szívem, mikor meglátlak?
És ha kérdeznek folyton késem a válasszal?
Szerelem az, ha mindig ölelni, csókolni akarlak?
Ha bármerre járok titkon téged várlak?
Ha azt remélem, megjelensz valahol?
És meleg kezed megfog, átkarol?
Szerelem az, ha mindig vidám vagyok,
S ha velem vagy mindig annyit mosolygok?
Szerelem az, ha imádom, ahogyan átölelsz?
Ha imádom, mikor azt mondod, szeretsz?
Szerelem az, ha örökké veled akarok lenni?
S minden időmet melletted vágyom tölteni?
Ha melegem lesz akárhányszor megcsókolsz?
S nincsen rajtunk kívül más mikor hozzám szólsz?
Szeretem, ahogy kimondod a nevem.
Szeretem, ahogy becézel, édesem.
Szeretem, ahogy szagolod a hajam,
Majd azt mondod, jó illatod van.
Szeretem két szép barna szemed
Szeretlek. Senki mást, csak téged.
Szerelem?
Szerelem...

Nikol

Aki nem csak szavakkal szeret...

Aki nem csak szavakkal szeret, hanem tettekkel is,
Akinek a számára én vagyok, a legféltetettebb kincs.
Akinek hiányzok, ha nem vagyok épp vele,
Akinek a szerelmének nincs semmi feltétele,
Aki ha meglát szíve nagyokat dobban,
Aki a fülembe súgja: téged szeretlek a legjobban,
Aki számára én vagyok a világ,
Aki nem hazudik azzal, hogy imád,
Akinek a mindene én vagyok,
Aki úgy szeret, hogy magam vagyok,
Akinek nem kell mellém semmi,
Aki az életemet szebbé teszi!

Amikor tudod....

Amikor tudod, hogy nem jön, de mégis várod
Amikor tudod, hogy kár volt, mégse bánod,
Amikor érzed, hogy hevesebben dobog a szíved,
Amikor érzed, hogy érte remeg a két kezed,
Amikor várod, hogy eljöjjön a pillanat,
Amikor várod, hogy odaadhasd önmagad,
Amikor vágyod ölelését s csókjait,
Amikor vágyod hangját és szavait,
Amikor néznéd mosolyát és két szemét,
Amikor néznéd, ahogy nyújtja a két kezét,
Amikor nem bírod már, kibuggyannak a szavak,
Amikor nem bírod már türtőztetni magad,
Amikor elhiszed, hogy erre volt szükséged,
Amikor elhiszed, hogy Ő is eleped érted,
Amikor megijedsz, de nem tudsz tenni ellene,
Amikor megijedsz, mert rossz lenne nélküle,
Amikor már aludnál és ébrednél is mellette,
Amikor már Önmagaddal harcolsz ellene,
Amikor rájössz, hogy mit sem ér a józan ész,
Amikor rájössz, hogy miért ne, hisz egyszer élsz,
Amikor világossá válik, hogy ez jó neked,
Amikor világossá válik, hogy megteszed,
Akkor vedd tudomásul, hogy igenis szereted!

Ismeretlen szerző

Te vagy nekem...

Te vagy nekem az az egy,
a világ, a minden, az élet,
Eddig voltak bennem kételyek,
de már nem félek.
Hinnem kell benned,
bennünk, a szerelmünkben,
Nem lehet olyan gonosz a sors,
hogy elvegyen tőlem.
Tudom, hogy csak veled vagyok az a lány,
aki lenni akarok,
Ha megkérdeznéd tőlem,
ezt felelném:
SZERETLEK ÉS ÖRÖKRE VELED MARADOK!

Ismeretlen szerző

Szerelem ahogy tetszik

Szépséged csak hullám
Szerelem az áradat
Amikor téged meglátlak
Ez az, ami elragad

Ha a napfény süt le rád
Fényesebb fényként ragyogsz
Remélem az égboltunk,
Miattad lesz napos

Mosolyod, ha rám ragyog
Elűzi a bánatot
S boldogság jön helyébe
Mindenki örömére.

Ismeretlen szerző

Édesemnek

Röpke boldogságot adtál nekem,
azt a pár órát nem feledem!
Megtanítottál újra nevetni,
s nekem is sikerült téged megnevettetni!
Örültem, hogy kicsit boldognak látlak,
a sok gondod, bánatod kis időre
feledéssé váltak!
Ennyi kedvességet, szeretetet nagyon
rég nem kaptam,
ugyan ezt csókjaimmal visszaadtam!
Lebegtem a boldogságban végre,
de éreztem mindjárt itt is a vége!
Rózsáidat lepréselve elteszem félre
csókjaidat, ölelésed nem feledem még se!
Nem tudom meddig tart szerelmem,
de nagyon soká ahogy magam ismerem!
Saját magam voltam az ellenségem,
butaságommal szétromboltam reményem!
Bocsánatot nem várhatok már soha,
ítélkezéshez szívedben érzéseidnek
van joga!
Bocsáss meg kérlek, meg bűnhődtem mindenért,
tudom szívedből kiöltem a szeretetet
mindezért!
Nem akartam érzéseid tönkre tenni,
a múltat nem lehet elfeledni!
Remélem egyszer megenyhül még a szíved,
akkor még ici-pici helyet kérek!
Érzéseid tudom neked is voltak,
de a haragot, önfejűséget teszed
inkább elém!
Fogod-e másnak mondani Huncutka,
mert én biztos nem, hogy Majmocska!
Lecsukom a szemem és itt látlak megint,
kinyitom és rájövök ez csak önsanyargató kín!
Tiszta szívből kívánom megtaláld a párod,
hátha boldogság-szeretet vár ott!
Hidd el minden hibámmal, de imádlak,
arcomon most lepergő könnyekkel
visszavárlak!

Ismeretlen szerző

Feledés

Száguld majd az élet, repülnek az évek,
Egy könyv előtt megállva,
Gondolatba révedsz.
Polcon porosodó, rég múlt idő ajándéka,
Kitől is kaphattad?
De erőd már nincs,
Hogy felidézd a múltat.
Feledve leszek, tudom én,
Mikor kilépek az ajtón.
Csak szívem hagyom itt,
Miként partra vetett hal,
Hogy, haldokoljon.

Elmúlt...

Elmúlt a nyár, s hullanak a levelek,
Szorongatom erősen, puha, fáradt kezedet,
S boldog vagyok,
Jó magam.

Mennyi íz és csupa játék,
Ha lenne szárnyam én el szállnék,
S üvöltöznék,csak
Száll szavam.

Van egy érzés, de már régi,
A szél a fákat nagyon tépi,
S süvítenek,
Magasan

De a szónál a tett értékesebb,
Mi nálunk már érvényesebb,
S emlékszünk majd,
Morcosan.

Van egy szó mit elmondhatnák,
De félek megtagadnád,
S nem élhetnék,
Boldogan.

Annyi minden jár....

Annyi minden jár most a fejemben,félelem van a szívemben.
Most-már tudom mit éreztél akkor,lelkem vérzik attól a gondolattól.
Nem akarok hinni a félelemnek, hisz tudom már változtál és már a múlté, hogy régen bántottál.
Bízok benned, mert ugye más vagy?
Ugye nincs már az-az éned ami bánthat?
Nem akarok több sebet a szívemre, hisz már van rajta elég egy életre!
Vigyázz rá nagyon hisz már a tiéd. Gyógyítsd be kérlek minden sebét.
Hisz tudod erre csak Te vagy képes, mert minden élet csak veled teljes.
Mert születhetek akár még 100-szór is újra, és lehetek bármilyen bőrbe bújva
Az én szívem csak veled lehet igazán boldog újra!
Mert mikor igazán boldog a szív akkor lát csak igazán talán.
Akkor lát meg az életben minden egyes rejtett kis csodát.
És ilyenkor a szürke is színesnek látszik az egyhangú is gyönyörűvé válik.
Hisz fenn az égen s lenn a földön minden lélek csak egyre vár,
hogy láthassa ezt az aprócska kis csodát.
Hisz tudom ezen a világon csak csupa magány az élet ha a szív nem találja meg az igazi szerelmet.
Nem akarom, hogy a múlt övé legyen.
Az a sok könny nem kell nekem.
Álmodni szeretnék még, amíg csak lehet. Felébredni ebből talán sosem merek.
Hisz rég álmodtam már ilyen szépet.
Veled igazán boldog az élet!
Mert nincs hiába hogy lemegy a nap és beragyogják az eget a csillagok
S majd újra felkel csak, hogy megint érezzem az illatod.
Senkire se cserélném szívedet, még akkor sem ha nekem adnák a legdrágább kincseket.
Mert hosszú évek múlva mikor már remeg a kezünk és egyre fáradtabb az élettől szemünk, én akkor is szeretnék lelkedre vigyázni, hogy ha itt lesz az idő,
fájdalom nélkül tudjon az égbe szállni.
Hisz ez az igazi szerelem.
Angyalként vigyázni, hogy ne essen seb a szíveden.
És ha már a szívem az utolsókat veri,akkor is boldogsággal lesz teli.
Boldog lesz hisz teljesült minden vágya,
Mert a Te karod ölelt át ,egy életen át biztonságban.
És ha már tényleg lesz szárnyam,
Azzal is téged óvlak majd a mennyországban!

Ismeretlen szerző

Boldoggá....

"Boldoggá tesz az a tény, hogy mellettem vagy és láthatlak téged, de ha újra és újra csókolhatnálak, átkarolhatnálak, és ezzel összekuszálnám a dolgokat olyannyira, hogy ezzel mindent megkaphatok belőled, akármit, amit akarok, akkor boldogabb lennék. Az egy álomba illő pillanat lenne."

Elképzeltem egy....

Elképzeltem egy világot,
Hol együtt szedünk virágot...
Szerelmünk örökké lángol,
S nem leszünk soha egymástól távol.
Álom volt ez, csak szép álom,
Arcodat még magam előtt látom.
Ahogy nevettél, ahogy mosolyogtál,
Két szemeddel elvarázsoltál.
De felébredek álomból,
Ez a való világ hol rút szomorúság honol.
Könnyek folynak végig arcomon,
Hideg fut végig a hátamon.
Fáj, hogy itt hagytál,
S más karja zár.
Talán sose fogom elfogadni,
Szeretném ezt megbosszulni.
De nem tehetem,
Ahhoz túlságosan szeretem.
Inkább sírok egész éjjel,
S közben kezem vágom széljel.
Hideg testem vérben úszva a padlón hever,
S talán megérted, hogy aki szeret az soha nem feled el!

Derűs nap

Derűs a nap te boldog vagy
Derűs az éj te szerelmes vagy
Derűs az éjszaka de te az álmodat járod.
Felhők között,nagy boldogságban érző, dobbanó
nagy szívvel nagy szerelemtől égő szívvel
várod a holnapot, hogy újra éld a napot s a
boldogságot .
Derűs nap, de te boldog vagy!

Ormándi Alexandra

Remény

Lopva nézlek,
Ha elmész mellettem,
Féltve őrzöm szép SMS-e-idet,
Neked csak egy SMS,
Mint mindenki másnak
Viszont nekem életem legnagyobb boldogsága.
Nem merem kimondani
azt amit mindenki lát;
Remélve egyszer te is rátalálsz
Titokban szeretni;
A legnehezebb;
De nagyon jól tudod: egyszer úgyis megkeres!

Ismeretlen szerző

Hiányod lététől...

Hiányod lététől szenvedek,
Mindez azért van mert NAGYON SZERETLEK!
Holnap végre meglátlak,
Erősen megölellek,
Gyengéden megcsókollak!
Bárcsak már ott tartanánk,
Oly lassan telnek a napok és az órák!
Tudom, hogy szeretsz
Tudod, hogy szeretlek!
Ez éltet örökké bennünket!

Szerencse...

Szerencse, hogy Rád találtam!
Akkor mikor nem is vártam!
Néztük egymást csendben,
Megkérdeztem félve: Mit érzel? Mit szeretnél?
Puszit adtál, és megöleltél. . . .
Mosolyogva tovább mentünk,
Abba hagyni nem volt kedvünk!
Most pedig pár hónap után,
Nem akarlak elveszíteni már,
Hiszen szeretlek már nagyon,
El nem mehetsz. . . nem hagyom. . . !!

Ismeretlen szerző

Szomorú vagyok. . .

Újra előtte álltam, újra láttam arcát,
De ő már más lánynak csókolta az ajkát.
Ő nem mondott mást, csak szia, de jó, hogy itt vagy,
Éreztem, ahogy a fájdalom végig fut rajtam.
Én sem mondtam többet, csak köszöntem éppen,
Még annyit megjegyeztem szépek vagytok ketten.
De aztán el is tűntem gyorsan hamarjában,
Hogy ne lása szívem, majd meg szakad bánatában.
Ma rájöttem, nincs semmi értelme, várni rád,
Csak szánalom volt a szerelem, minden egy hazugság.
Szomorú vagyok nagyon, hisz annyira fáj,
Talán jobb is, hogy egyedül leszek most már
Most magányosan ülök a sötét sarokban,
Érzem ahogy a forró könnyeim csorognak.
Már nincs többé, az élet utáni vágyakozás,
Hisz ki az aki képes vérző szívvel élni tovább.
Lehet, hogy kutatni fogsz merre hol vagyok,
De már nem találsz se közel se távol.
A bánat feldúlta a lelkem, lehunyni vágyom szemem,
A hajnal már ébren nem talál, siratni fognak engem.

Soha ne becsüld le a pillanatot...

Soha ne becsüld le a pillanatot, a pillanat maga az élet. . .
A pillanat hozza a legnagyobb örömet,
és a pillanat hozza a legnagyobb fájdalmat!
Az öröm pillanatai széppé varázsolják az életedet,
a fájdalom pillanatai megerősítenek.
A szerelem pillanatai a legédesebbek,
a szakításé a legkeserűbbek,
és soha ne feledd, hogy a legkeserűbb pillanatot,
a legédesebb pillanatnak köszönheted!

Elfelejteni...

Elfelejteni, mikor augusztus végén
Megadja magát a nap,
Kettétör minden forró sugarat,
Teret ad a közelgő ősznek.
Ilyenkor bordós - lilák az estek.
Tapintható a bársonyos szellő,
Kellemes, mint kendő, a meleg.
Sosem fogom elfelejteni:
Ilyenkor sétáltam veled.
Léptünk után csöndben
Ballagott a béke.
Nem gondoltad te sem, hogy
Egyszer ennek örökre vége.
Ölelted a derekamat, én
Biztatóan simogattam kezed.
Éreztem, el sosem engedlek téged...
Aztán jöttek rémes nappalok,
Jöttek álmatlan éjszakák,
Nyomunkba szegődött a halál.
Ezt nem bírtad tovább.
Hiába lett volna erre szó,
Becsukódott lelkedet nem érhette.
El kellett engedjelek,
Földrésznyi messze, mi
Pár utca csupán, nekünk az életünk.
Pedig azt hittük, lelkünk örökre
Szerződtette a biztonságot:
Neked engem, nekem tégedet.
Elvitte, mint hűtlenné vált
Augusztust a méla szeptember.
A mi körutunkon ő a beteg ember,
Ki sepreget a síró fák alatt.
Nagyon akartalak, megtartani, védeni.
Nem lehetett. Nem tudom, most éppen
Mi lehet veled.
Azt tudom, hogy a bordó-lila este
Annyira miénk lesz, mint a kettőnk
Igenje, mit a sors nem-re változtatott.
Csak remélem, hogy nem vagy még
Halott..

Minden hiába

Még most rám nevetsz, itt vagy mellettem
De a szívem már fagyos és jéghideg
Arcod ragyog szemem fényében
Emléked megmarad majd a hideg estékre.

Előttem állsz, hallom minden szavad
Mégsem ér el hozzám,mellettem elhalad
Nem tudok semmire sem figyelni
Rajtad kívül nem érdekel semmi és senki.

Nem láthatod amit én,milyen kár
Felhők felett csak az én lelkem jár
Bárcsak te is érezhetnéd
A fájdalmam:sosem lehetsz az enyém.

Szeretlek szerelmem

Szeretlek téged egyetlen szerelmem,
Elmondom hát mi vagy nekem,
Te vagy nekem a fény s az életem,
Te vagy nekem a bánatom s az örömöm,
Te vagy nekem a fájdalmam s a szenvedésem,
Te vagy nekem a mindenem!

A fényem azért mert ragyogsz a szememben,
Az életem azért mert egyszerűen vagy nekem,
A fájdalmam azért mert nem vagy mindig velem,
A szenvedés azért mert anélkül szeretni nem lehet!

Jön az ár...

Jön az ár, mely messzire sodor!
Elvisz tőled, vissza nem hoz többet!
Most így jó, így kellemes,
Sodor az ár, már nincs mi fáj,
Még dalol a hangod, még érzem a csókod,
De lassan eltűnik minden, akár az élvezet a kéjben!
De ne félj, örökre itt maradsz bennem,
Hisz ez a fél év volt a legcsodálatosabb az életemben!
Értelmet adtál létemnek, most mégis indulok,
Elmegyek messzire, mert így most jobb nekem!
Megmagyarázni nem tudom, csak szerelmem repülni hagyom,
Mert szállni akar a magasba!
S, nem jön vissza soha már!!!!
De a szeretet megmarad!
Te itt leszel bennem mindhalálig!

Megakarok halni...

Megakarok halni
nem is tudom miért
egy bizonyos fiú nélkül
nem érdemes élni.

Nem tudok mást tenni
csak szeretni szeretni,
megcsókolni százszor s
szemeibe nézni.

De nem tehetek mást
csak sírhatok utána
Csókjára várok és csak várok.

Hülye voltam de szeretlek

Hülye voltam, hogy téged szerettelek ,
Hogy, megbízzak benned kötelessé tetted,
Én hülye ezt el is fogattam,
De én mindörökké szeretni foglak.

Köszönöm...

Köszönöm, hogy szeretsz, féltesz, vigyázol rám, hogy betakarsz, ha fázom, átölelsz, ha félek, és hogy neked reggel is szép vagyok. Köszönöm, hogy a szemembe nézel és tudod, hogy mit gondolok. Köszönök mindent, amit adtál és mindent, aminek te örültél. Köszönöm, hogy vagy nekem és hogy szerethetlek

Szeretni úgyis lehet...

Szeretni úgyis lehet, hogy nem mutatod meg,
szeretni úgyis lehet, hogy lábad meg remeg.
Szeretni úgyis lehet. hogy csókolni nem mered,
szeretni úgyis lehet, hogy könnyed megered.

Mikor rád gondolok...

Mikor rád gondolok,
megremeg a lelkem,
ilyenkor úgy érzem,
bilincsben a testem.
Mindig itt vagy velem,
mégis oly távol,
csak én tudom,
mennyire HIÁNYZOL!

Szívem szíveddel együtt...

Szívem szíveddel együtt dobban,
nem szerethet nálam senki jobban.
Olyan vagy nekem, mint egy édes virág.
Többet érsz nekem, mint az egész világ!

Ne hidd...

Ne hidd, hogy eltudlak feledni,
Hogy rajtad kívül mást is tudok szeretni.
Hogyha a síron túl is van élet,
Ott se tudnék mást szeretni, csak téged.

Régóta...

Régóta lappang egy gondolat a fejemben,
Egy aprócska dobbanás itt bent a szívemben,
Kimondani nem könnyű, de megteszem,
Mert tudnod kell, hogy csak VELED létezem!”

"Van szívem s érzek vele"

Ha fáj a szíved te csak dalolj,
Ne lássa senki, hogy a szíved sajog!
Maradj olyan csendes mind a sír,
S mások előtt soha ne sírj!
Elmondom amit én tanultam,
Nem nagy dolog de ezt megfogadtam!
Sírni nem szabad, még akkor sem ha fáj!
De néha sírni is muszáj!
Én ott sírok, ahol senki se lát,
Olykor olykor felemészt a magány,
De én a sötétben sírok mind egy elveszett lány!
Én nem szégyenlem a sírást hisz nem a gyengeség jele,
Hanem azt jelenti, hogy van szívem s érzek vele!

"Nem tudjuk meddig tart az élet"

Senki sem tudja, hogy az élettől mire számíthat,
Ezért ne vesztegesd az időd mert minden egyes nap számíthat!
Azt mondják, hogy a sorsunk meg van írva,
Ezért minden egyes perc számít az élet pillanatába!
Nem tudhatod, hogy a holnapi napot meg e élheted,
Nem tudhatod, hogy meddig tart az életed!
Ezért ne szomorkodj mert az emberek megszületnek,
S egy váratlan pillanatban életüket vesztik s örökre eltűnnek!

"Szívem darabokra törve"

Ülök a sötétbe,
S szívem darabokra törve...
Sírok csak sírok,
Mert még mindig szeretlek...
Megígértem, hogy nem ejtek miattad több könnyet,
De nélküled minden olyan más lett...
,Nincs ki vigasztalan,
Nincs ki megnyugtasson...
Csak az tudna megvigasztalni,
Aki az én szívemet összetudta törni...
De tudom, hogy ő nem jön el,
Neki az én szívem többé már nem kell...
De annyira rossz ez így nekem,
Hiányzol életem!
De tudom, hogy ennek már vége,
S kezdődik egy új fejezet az életembe...
Nem tudom, hogy mi van a lapra írva,
Nem tudom, hogy ki lesz ki megdobogtatja a szívem újra...
De ha jön valaki,
Majd csak az ablakon nézek ki,
S ha ő az igazi,
Majd akkor a szívemben ajtót nyitok neki!

"Kérlek hazudj még nekem"

Tudom, hogy már nem kellek neked,
Tudom, hogy már nem én vagyok az életed...
Tudom, hogy már nem én vagyok az őrangyalod,
Tudom, hogy már nem én vagyok az egyetlen csillagod...
De kérlek inkább hazudj nekem,
Azt jobban elviselem!
Hazudd, hogy szeretsz még engem,
S én ezt mind elhiszem!
Hazudd, hogy még sokáig tart,
S én megtalálom a vigaszt!
Hazudd, hogy nem vagyok egyedül a világban,
Hazudd, hogy csak velem vagy az éjszakában!
Hazudj bármit s én elhiszem neked,
Mert tudom, hogy hazudsz de
így szerethetlek még Téged!

"Szerelem átka"

Figyelj kicsi lányka,
elmondom most mi a szerelem átka.
A szerelemért meg kell szenvednünk,
hiszen szenvedés nélkül nem szerethetünk.
A Szívnek fájni kell ha szeretünk,
mert fájdalom nélkül nincs életünk.
Fáj a szívünk ha szerelmünk velünk van,
hiszen tudjuk, hogy nem sokára messze lesz onnan,
Fáj a szívünk ha nincs mellettünk,
hiszen hiányzik féltett szerelmünk.
Az életben nagyon sokszor szenvedünk,
azért hogy pár pillanatig boldogok legyünk.
De ha megéled a boldogság pillanatát,
akkor az az egy pillanat ,az örökkévalóságba repít!
Ne sírj ezért drága kicsi lányka,
hidd el nekem ez a szerelem átka!

Ingyen honlap és ingyen honlap között óriási különbségek vannak, íme a második: ingyen honlap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat